Helló!
Megígértem Stone-nak, hogy leírom,hogyan csináltam, amikor volt rá időm.Szerintem újra kerítek rá.
Négy féle felkenhető kaját csináltam.Az összesnek a bázisa a klasszikus nyers+főtt tojás sárgája volt az alapja.
1. +pépesre turmixolt hekk és giliszta
2. +virágpor
3,+Sera Micron
4.+marha vörösvérsejt
Ebből az első három fagyasztható,a negyedik sajna nem
A virágporosat nagyon utálják. ezért azt reggel kapták,mikor még nagyon éhesek voltak.
Az összes többit szeretik, de a véreset csak az első 4-5 napban adtam, mert addig áll el egy keverés hűtőben.
Eddig nincs benne semmi csoda.Ezután se' lesz,de szerintem az emberiség fejlődésének egyik fő mozgatója a lustaság.
A klasszikus módszerrel két alapvető gondom volt.Rengeteget kell pancsolni és a leggondosabb törődés mellett sem volt elkerülhető a vízminőség hirtelen változása. Legalábbis elméletben, mert gyakorlatilag a sok szuttyogás miatt neki sem álltam így csinálni.
Az elmélet és a gyakorlat között az a különbség, hogy az elmélet és gyakorlat között elméletileg nincs különbség, gyakorlatilag viszont van.
Nekem már elméletben sem tecccett...
A módszerem igen egyszerű,túl sok magyarázat nem kell hozzá.Szerintem a rajz magáért beszél.
Csatolmány:
mesterséges nevelő.jpg [ 44.47 KiB | Megtekintve 3759 alkalommal. ]
Kell hozzá egy jó nagy akvárium, egy nagy szivacs- és egy valamilyen motoros szűrővel, olyan vízzel amilyenben ikráztak, egy kis szögletes műanyag vödör,egy mosogatószivacs, egy UV szűrő /az enyém spec házi Mekkmesterkedés eredménye/, meg egy kis teljesítményű szivattyú.
Az UV alap helyzetben csak az elúszásig megy és még néha 1-1 órára.
Ebben a rendszerben szerintem az a bónusz, hogy törés nélkül lehet cserélni a vizet,a külsőből bátran lehet leszívni, majd rátölteni.Na meg talán az is, hogy 100-200 liter víz talán csak stabilabb, mint 5-10.
A másik gondom az volt, hogy nem nagyon akarták a vödör oldalára felkent trutyit megtalálni, így előbb-utóbb ott voltam, ahol a part szakad, azzal különbséggel, hogy csak a vödör aljáról kellet leszívni a zaccot,mert az oldaláról leázott igen hamar.
A halak sem voltak túl boldogok, meg én sem.Az lényeges, hogy én legalább nem haltam éhen.
Aztán gondolkodván,hogy mi lehet a jelzés, ami hívja a piciket eszembe jutott, milyen gyatrán nevelnek az egyszínű halak.
Gyorsan lenyúltam hát egy kék tányéralátétet a konyhából,kivágtam néhány stilizált diszkoszhalat, húztam mindkét oldalukra permanens filccel négy vastag függőleges csíkot /bízván abban, hogy számolni már csak nem tudnak/. Aztán, ha már hal, legyen kövér plusz szignálként rápingáltan egy-egy nagy piros szemet is.
Ezekre kentem a trutyit, hagytam száradni, majd belógattam a vödörbe egy madzagon.Ahhoz, hogy függőleges maradjon elég egy-két gemkapocs az aljára.
Jól átvertem őket, mert mint a sáskák...
Lehetőségem szerint naponta négyszer, hatszor etettem, plusz már hamar adtam nekik kevés artemiát is.
Nagyjából ennyi az egész.Működik.
Eleinte lassabban nőnek, de később behozzák.
Most az a terv, ha végre elkészülök a halas kuckómmal,újra eljátszom ezt néhányszor.
Azzal a különbséggel, hogy kemény, sűrű szivacsból fogom kivágni a szoptatós dajkákat.
Üdv:Shrek
